#7 Kritika ~ Földi pokol

Nagyon régen volt már, hogy a blogon egy kritika jelent volna meg, és most ismét nekem jutott a megtiszteltetés, hogy egy NAGYON bátor blogger felkért, hogy írjam meg a véleményemet Földi pokol című blogjáról. Tényleg nagyon bátor volt, mert engem keresett meg...

Színek:

Nyelvtani hiba, számomra furcsa.

Szerintem inkább így kellene.

Így volna a legtökéletesebb.

Fülszöveg:

Az angyalokat az első világháború utáni feszült békeidőszakban fedezték fel, azóta a tudósok célkeresztjében vannak.

A második világháborúban már tudták, hogyan használhatják fegyverként őket…

A szörnyű pusztítás, amit az angyalok a háborúban véghezvittek, mély nyomokat hagyott az emberiség emlékezetében, még a fiatal korosztály is pontosan tudja a statisztikákat, mennyi katona kegyetlen halála szárad a lelkükön…

Épp ezért nem sokan emelték fel a hangjukat, mikor elkezdték kihasználni őket.

Bel már hozzászokott, hogy csak eszközként tekintenek rá.

Miután néhány éve szabadult a kutatólaborból, megbecsüli munkáját az egészségügyben, és saját határait feszegetve igyekszik mindig elégedettnek tűnni, nehogy visszaküldjék arra a szörnyű helyre.

Egyik nap viszont találkozik egy nővel, aki kíváncsi… Kíváncsi rá és az angyalokra, ismerni akarja az ő szemszögüket is, még a megtörtént szörnyűségekről is…

De vajon Bel meg tudja őt győzni arról, hogy a történtek nem olyan egyoldalúak, mint ahogyan azt az emberek hiszik?

Egyáltalán biztos lehet benne, hogy a nő kérdezősködése mögött nem önző indokok állnak?

Khm. Remélem, hogy amikor elolvastátok nektek is feltűnt egy egészen nagy hiba. Ha nem, akkor nyugodtan olvassátok újra... Megvan?

„Kíváncsi rá és az angyalokra, ismerni akarja az ő szemszögüket is, még a megtörtént szörnyűségekről is…”

Oké. Senki nem várja el, hogy elsőre minden tökéletes legyen. DE! A fülszöveg az, aminek az elolvasásával, az olvasók eldöntik, hogy érdekli-e őket a történet, vagy sem. És bár lehet, hogy nem pont emiatt a kis hiba miatt döntenek úgy, hogy ők köszönik, de inkább mégse, viszont ez a kis hiba is meghatározó lehet. Lehet, hogy valakiben azt az első benyomást kelti, hogy „Te jó ég, ez még egy rendes összetett mondatot sem tud alkotni…”

Szóval! Ha az író elfogadja a segítségemet, ha nem, én ezt inkább úgy írnám, hogy „Kíváncsi rá és az angyalokra, ismerni akarja az Ő szemszögüket, és tudni szeretne a megtörtént szörnyűségekről.”

PROLÓGUS!

(Ezt már nem másolom be, ha el szeretnétek olvasni, akkor kattintsatok a linkre!)

„Ebben az évben pedig a szervezők zsebe duplán is dagadhatott volna a büszkeségtől, mert ekkora embersereg még sosem ostromolta korábban az egyetem kapuit.”

Nos, ez sem egy orbitális hiba, csak számomra furcsa… És igazából ez a teljes pirulás egyáltalán nem igaz, mert nekem inkább a „szervezők zsebe duplán is dagadhatott” rész volt különös. Szerintem itt inkább a „szervezők mellkasa duplán is dagadhatott volna a büszkeségtől” lenne a megfelelőbb.

RÉSZLET AZ ELSŐ FEJEZETBŐL!

"- Én nem ismerek egyetlen Hajnit sem. A hölgyet is az ápolók Erzsikének szólították, mikor behozták – segítette ki Ajni angyali mosollyal."

Ez sem egy túl nagy hiba, csak én szerintem itt az a bizonyos 'is' szócska felesleges. De ezt is meghagyom az írónak, hogy eldöntse, elfogadja-e a véleményemet, vagy sem. (:

Az utolsó dolog, ami engem eléggé zavart, az volt, hogy minden egyes mondatot elnyújtott. Például volt, egy 15 sornyi bekezdés, ami mindössze HÁROM mondatból állt. Azért ez egy kicsit durva. Nincs baj az összetett mondatokkal, de azért azokat is mértékkel kell használni.